Kardos

Kardos Város története

Kardos község a 44. sz. főút mellett, Csabacsűd és Kondoros között félúton, Békéscsabától 36 km-re fekszik.

Településünk újkori történelme 1722-től kezdődik, mikor is báró Harruckern János György jórészt szlovák nyelvű telepesekkel népesítette be a környéket. A vidék története az 1950-es évekig azonos volt Szarvaséval, addig a város külterületi része volt ez a kiváló minőségű földterület.

karos_felulnezetbol

Forrás: kardos.hu

Először 1969-ben lett önálló a község, majd 1977-től Örménykutat kapcsolták ide közös tanácsú községként, 1981-től pedig mindkét község csatlakozott a csabacsűdi nagyközségi tanácshoz.

Községünk lakossága 1988-ban helyi népszavazást kezdeményezett, s ennek nyomán 1989-ben ismét visszanyerte függetlenségét. Településünk lakosságának a fő megélhetési forrását a mezőgazdaság jelenti. Az iskola és az óvoda intézményfenntartó társulás keretében Kondoroson működik. Társulás keretében biztosítjuk a háziorvosi, védőnői, gyermekorvosi szolgáltatást, az idősek klubját, a tanyagondnoki szolgálatot, az útügyi feladatokat.

Vallási élet

A községben nincs templom, azonban az itt élő lakosok vallásgyakorlására az IKSZT (Kardos, Árpád u. 16.) helyiségében minden hónap utolsó vasárnap délelőttjén kerülhet sor az Evangélikus Egyház lelkészének közreműködésével.

Kardos Város címere

kardos_cimer

Forrás: nemzetijelkepek.hu

A szálfegyvereket tartó oroszlán utal a helység nevére, továbbá arra, hogy e vidék Hunyadi-birtok volt, s a török történetírók többször említik Jánost “oroszlán bátorságú hősnek”.

A hármas halom utal arra, hogy a lakosság Felvidékről települt át, ugyanakkor felidézi a helyi kun-halmok képét és a termőföld kiváló minőségét is. A halomba szúrt kard a hajdan e vidéket is megszálló szkíták kard-kultuszának állít emléket, ugyanakkor kifejezi a lakosság harcos ragaszkodását szülőföldjéhez és önállóságához.

A telt búzakalászok és a sisakdíszben szereplő ló a megélhetés legfontosabb forrására, a mezőgazdaságra mutat. A kardot (mint egy világfát) jobbról és balról közrefogó Nap és Hold az ősi hiedelemvilágot idézik, a kék mező pedig az evangélikus vallást jelzi.

A sisak emléket állít azoknak, akik a közösség elődei közül harcokban estek el, a korona pedig a település autonómiáját jelzi. A zölddel és ezüsttel vágott pajzsmező a Békés megyei elhelyezkedést hivatott megjeleníteni, az ezüsttel és kékkel vágott pedig (ide számítva a bal oldali foszlány vörös színét is) a szlovákságot fejezi ki.

A növényi ornamentikába átcsapó dús foszlányok a termőföld gazdagságát és a rajta munkálkodók szorgalmát szimbolizálják.